Nágárdzsuna
Könnyű vagy értékes életet akarsz élni?
Egy pillanatra gondolkodjunk el a címbeli gondolaton! Ezt a második-harmadik században jelentette ki egy nagyon híres indiai filozófus. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy úgy tűnik, ez mostanság nagyon modern életmód tanácsadásnak minősül!
A könnyű élet nem feltétlenül jelenti a boldog életet!
Milyen a könnyű élet?
Nagyon egyszerű. Sőt! A lehető legegyszerűbb dolog hátradőlni, és kijelenteni, hogy „Na erről aztán nem én tehetek!” Ülni a gödörben, pityeregve, hogy „Jaj, szegény kicsi én, engem ide belelöktek, jaj de rossz nekem!”. Aztán marad minden a régiben; a gödrös hasonlatnál maradva; a gödör fala mellett futkos körbe-körbe… De hát innen nem lehet kijutni!
Rengeteg ember éli így az életét. „Ó jaj, a párom tehet róla!” mert ő ilyen-olyan, vagy a „Főnököm azt mondta…”, aztán ez lett, meg az. A legkönnyebb, amit tehetünk, hogy átadjuk a felelősséget valaki másnak, és csak pityergünk. Nem egy jó kép, igaz?
Ha egyszer már beleestünk a gödörbe, gyerünk, fölfele vezet az út! Mászni kell, és bizony saras is lehetsz, és fölsebezhet a gödör köves fala.
Ha nem tanulunk a saját hibáinkból, amit elkövettünk, akkor soha semmi sem fog változni. És ez könnyű. Nem kell energiát belefektetni. A tanulás nem feltétlenül jelenti azt, hogy „visszaülünk” az iskolapadba. Azzal, hogy kijártad az iskolát, még nincs vége a tanulásnak.
Miért történik ez megint velem?
Ismerős a kérdés sokaknak. Valami megint ismétlődik. Az a szomorú helyzet, hogy föl kell vállalni a felelősséget! Valamit, vagy valamiket megint ugyanúgy csináltál, mint eddig, és bizony ugyanazt az eredményt hozta.
Az alábbi idézetet mindenki ismeri:
Szóval egy szakításkor, munkahely váltáskor (is) érdemes elgondolkodni, hogy mit tehettem volna MÁSKÉPP? Tanulni mindig, mindenhol meg van a lehetőség. Ki kell használni.
Az élet mindig leckéket, feladatokat állít elénk, és az az egyetlen kérdés, hogy miképpen reagálunk rájuk. Mi volt, amit a legutóbbi, hasonló helyzetből tanultam? Ez lehet mondjuk egy kérdés az adott helyzetben. Mit tudnék most ezúttal másképp csinálni?
Tehát a tanulás elengedhetetlen része az életnek. Megtanultuk azt is, hogy ne ölelgessük a kályhát, ha tűz ropog benne. Ha mégis megéget, az nem a kályha hibája.
A nehezebb feladat felismerni azokat a folytonosan ismétlődő gondolatokat, reakciókat, amiket „robotpilóta” üzemmódban teszünk, gondolunk.
Mégis, hogyan lehet igazán tanulni az élettől, az életből?
A meditáció kiváló eszköz arra, hogy figyelmesek legyünk saját gondolatainkra, berögzült sémáinkra.
Megszabadulás a tudatlanságból-tudattalanságból. Ha mégis rászánod magad, hogy leülj meditálni, akkor eljutsz oda, hogy megváltozik a világ. Nem azért, mert ez egy mágikus-misztikus „izé”. Csak azzal, hogy leülsz és befelé figyelsz, megismerkedsz olyan dolgokkal magadban, amikkel eddig nem voltál igazán tisztában. Sok embertől hallottam már, hogy „Te jó ég, én nem tudok meditálni, mert annyi gondolat van a fejemben!” Megnyugtatlak. Addig is ott voltak, csak nem figyeltél rá. És ha erre a „pici” tényre nem voltál tudatos, nem voltál tudatában annak a rengeteg dolognak, ami a fejedben cikázik, vajon mi minden fölött siklott el a figyelmed?
Hogyan tudsz napközben meditálni?
Rengeteg kifogás van arra, hogy valaki miért nem tud leülni meditálni. Bár, ha van napi néhány órád telefont simogatni (vannak applikációk, amik mérik a képernyő-időt a telefonon), akkor abból nyugodtan el tudsz venni néhány percet. De most nem ez a téma. Szóval, na! Mondjuk ki, nem akarsz időt szánni rá! Az sem gond, mert akkor is lehet a tudatosságot gyakorolni, csak picit nehezebb. A megoldás egyszerű: Légy ott, ahol vagy! Amikor csak eszedbe jut, figyeld magad. Mit csinálsz most? Milyen gondolatok vannak a fejedben? Éppen fölveszel valamit az asztalról. Figyeld meg, milyen érzés, ahogy mozognak az izmaid a karodban. Milyen felületű az a dolog, amit fölemelsz éppen? Amikor nem az egymás után felbukkanó gondolataid kavalkádjában időzöl, akkor vagy a jelenben, itt és most.
Nem, nem az a cél, hogy megállítsd a gondolataidat. Nem fog menni. Az már egy óriási eredmény, ha elkezdesz odafigyelni a narrátorra a fejedben. Mindig mindenre van valami megjegyeznivalója, mindenről van vélemény, vagy egy sztori. Figyeld meg, milyen mintázatot követ!
Inkább pesszimista gondolatok vannak?
A tévében el tudsz kapcsolni arról a műsorról, ami nem érdekel, vagy felkavar, nem tetszik. Ezt a fejedben lévő mozival is megteheted! Nem kell neked a mai napon százötvenedjére is megnézned, hogy milyen kellemetlen volt ez-vagy az az esemény a múltadban. Az már a múlt, nem létezik. Ha csak nem akarod újra kreálni, ne forgasd le megint. Nálad van a távirányító! Kapcsold át! Mondd azt, hogy: „Köszönöm, emlékszem, de vannak olyan emlékeim, amiket jobban szeretek.”
Miért kéne egy meg nem történt esemény legrosszabb verzióját újra, meg újra megnézni? Persze, föl kell készülni mindenre. Legyen rá egy terv, hogy mi van, ha beüt a krach, de azért számíts a jóra!
Amikor ott vagy, ahol vagy, tudsz tanulni.
Persze nem könnyű, ez a másik alternatívája a címben foglalt idézetnek. Ha nem a könnyebbik utat választod, akkor a „jobb” utat választod. Felvállalod magadért a felelősséget, odafigyelsz magadra. Tanulsz a saját, és ha jól figyelsz, mások hibáiból is. Ha nem folyton a belső mozit nézed, lehet, hogy rájössz, hogy az a valaki nem is akart azzal megbántani, amit éppen most mondott. Lehet, hogy a gorombasága egy segítség kérés? Lehet, hogy csak te érted így?
Légy egy icipicit gyerek! Gyerekkorunkban a kedvenc kérdésünk volt a miért. Aztán valahogy a felnőttek arra kondicionáltak, hogy el kell fogadni mindent, „mert csak”. Nincs mindig válasz. De nem feltétlenül van ez így! Miért? Vagy miért van úgy? Válasz mindig van, amennyiben van kérdés.
Szóval mi a fájdalmas válasz arra, hogy miért ismétlődnek a dolgok? Ha ugyanazon az utcán mész, ugyanazokat a házakat fogod látni. Miért ne lehetne egy másik utat nézni?
Hogyan lehetne jobb?
Amint csak egy kicsit is kezdesz tisztában lenni a saját igényeiddel, vágyaiddal, rájössz, hogy a többi ember is pont hasonló tervekkel néz a jövőbe. Mindenki csak boldog szeretne lenni. És jóllakott, és…
Szóval a tudatosság szóban benne van, hogy tud. Tudatában van annak, hogy…
A tudás tanulással érhető el. Tudatos tanulással. Csak akkor tudsz javítani az életeden, ha tudod, hogyan kell. Tudatossággal.
